Mély kútba tekinték [antikvár]

Utat kell találnod - Bevezető helyettMárcius van, tél vége, tavaszelő.Hamarosan kezdődik a megújulás. Nemrég olvadt el a hó, de a határ már zöldül: "selymit a barka már kitakarta", s a madarak is szép énekkel köszöntik a napot, ha egy kicsit melegebben süt rájuk.Egy napos délután engem is kicsalt a kertbe. Ahogy mentem, sétálgattam, véletlenül ráléptem valamire. Egy sárgarépa volt. S ahogy lehajoltam, hogy felszedjem, a fű között néhány apró széndarabot is leltem. Hogy került ide? Eszembe jutott a tél és a hóemberünk. Igen, itt állott, ezen a helyen, és ez volt a szeme, ez a szája, a répa pedig az orra. Ha valakinek megmutatnám e "régészeti leleteket", senki nem mondana szemet, szájat vagy orrot. Mert azt, a hóból készült embert - a múltat! - csak nekünk idézi fel. Mert tudjuk, hisz mi csináltuk.