Minden idők 500 legjobb albuma [antikvár]

ELŐSZÓ Kezdjük rögtön az első helyezettel - a saját első helyezettemmel. A Meet the Beatles - az első rock & roll album, amit életemben megvettem; számomra és nemzedékemből még sokak számára az első igazán kiemelkedő rock & roll lemez; az elsődleges ok, amiért ezt a kötetet a kezünkben tartjuk és e szavakat olvassuk - az 53. helyen szerepel e listában. Ez csak tévedés lehet. Minden, ami arra a lemezre felkerült, szinte minden más kezdete. • Ma már tudjuk, hogy a Meet the Beatles a zenekar második Nagy-Britanniában megjelent albuma, a Wíth the Beatles amerikai kiadása - legalábbis nagyobbrészt. Akkoriban az angol albumok tizenhárom vagy tizennégy számosak voltak, és nem kerültek fel rájuk a kislemezek slágerei. Nem lenne fair kétszer megfizettetni ugyanazt a rajongókkal, ugye? No de! Ideát Amerikában mi nem krikettezünk, tehát a fair playre vonatkozó 42. szabályt sem ismerjük, ezért az amerikai kiadók tíz-tizenegy számos lemezekre darabolták fel a brit albumokat, hozzájuk csapták a kislemezdalokat, s így minden két angliai kiadványból három nagylemezt kaptak. • A Meet the Beatles szakmai összetettsége és kifinomultsága még ma is lenyűgöző. A Beatles rengeteg dolgot csinált, és mindet jól csinálta. Ám mindenekelőtt az elvárásainkat növelte már a kezdetektől fogva. A dalok egészen eredeti felfogásban íródtak: az amerikai rhythm 'n' blues alapokat az Everly Brothers-féle harmóniákkal és egyedi akkordváltásokkal elegyítették. A zenekarban ráadásul négyen énekeltek. A hallgató bármelyikükkel vagy akár mindegyikükkel azonosulhatott. Ha nem kedvelted John Lennont, akkor imádhattad Paul McCartneyt. Ha csendesebb típus voltál, George Harrison jött be neked. Ha valódi kitaszítottnak érezted magad, Ringó volt a nyerő! És ha valaki meg tudja magyarázni nekem, George Martin hogyan vált vígjátékfelvételek készítőjéből a világ legbrili-ánsabb rock fe? roll hangmérnökévé pontosan öt perc alatt, feltétlenül tegye meg. A zenéhez és a zenét készítő sztárokhoz való sekélyes viszonyunkat, ahogy egyik kislemez a másikat követte, hirtelen a zsenialitás e rendkívüli koncentrációja váltotta fel. Elvis Presley és Buddy Holly korábban már kirukkoltak izgalmas és fontos nagylemezekkel: Elvis Presley [No. 56]; The Chirping Cric\ets [No. 145]. Ez azonban egészen más volt. A Beatles albumokat készített. Nem hinném, hogy a Beatles akkoriban kiváló albumokat próbált volna készíteni. Biztosra veszem, hogy elsősorban egyedi slágereket akartak írni. Ám még a kevésbé jó anyaguk is kellően magas színvonalúra sikeredett. A feldolgozásaik is - melyek első brit albumuk, a Please Please Me [No. 39] felét tették ki - amerikai rockabilly- és R&B-számok fenomenális újraértelmezései voltak. A Rolling Stones rögtön ezután feljutott ugyanerre a csúcsra. Számomra minden idők második legjobb albuma az ő második amerikai nagylemezük, a 12x5, amely szintén nem volt fellelhető Angliában. Ezért nem nagyon tudok haragudni azokra a művészeti vezetőkre, akik e kiváló brit nagylemezek amerikai verzióit állították össze, mivel éppenséggel pompás ízlésük volt! Es örökké ki fogok tartani amellett, hogy az „I've Just Seen a Face"-nek a Beatles Rubber Soulján van a helye [No. 5] a Help! [No. 328] helyett -ahol Angliában találni lehetett -, mivel a mi Rubber Soulunk nélkülözhe- tetlen nyitó dalaként a Bob Dylan- és Byrds-féle folk rock Beatles-muzsi-kába való beépítésének előhírnöke volt. A fenébe is, sorfal jobban illil{oda! Remélem, most elégedettek vagytok. Sikerült kihoznotok a sodromból. Ám a listák már csak ilyenek. Teljességgel szubjektívek, végtelenül frusztrálóak, és kivétel nélkül hiányosak - és több vitát gerjesztenek, mint a vallás és a politika. Más szóval izgalmasak. Es nem csak a rockalbumokról van itt szó. Ez túl könnyű lenne. Bekerült folk, jazz, blues és gospel is. Ám mielőtt továbbmennénk, fel kell tenni a kérdést: Mitől album egy album? Kezdetben kétszámonként kaptuk a zenét, tízinches sellak korongokon, melyek percenként hetvennyolcszor fordultak körbe. Az album szó a fényképalbumhoz hasonló füzetekből ered, melyekben a 78-asokat tároltuk. Egy ilyen album szó szerint egybefüzött pillanatfelvételekből, zenei képekből állt össze. Mikor a Columbia Records mérnökei feltalálták a tizenkét inches (harminccentis), 33'A fordulatszámú nagylemezt, egyetlen korongon tizenkét ilyen pillanatfelvételt kaptunk. Az elnevezés viszont megragadt. Az albumok ráadásul felnőtteknek való dolgok voltak mind árukat, mind tartalmukat, mind kitartó figyelmet igénylő hosszukat tekintve. A tizenéveseknek megvolt a saját formátumuk: a hétinches, 45-ös, amire tökéletesen ráfért egy két és fél perces rock Ss? roll dal. Még 1964-ben és '65-ben is többnyire kislemezeket vásároltam. Sosem fordulhatott elő, ahogy mostanában divat, hogy bemegyek egy lemezboltba, és egyszerre tíz CD-vel távozom. Egy album komoly befektetésnek számított (3 dollár 79 centbe került!). A Beatles - és Dylan - alapvetően változtatott a helyzeten. Dylan második albuma, az 1963-as The Freewheelin' Bob Dylan [No. 98] volt az első olyan album, amely fontosabbnak számított a kislemezeknél, ez volt az első kislemez-slágerek nélküli, kiemelkedő nagylemez. A hatvanas évek közepén már olyan albumokat vettem, mint a The Paul Butterfield Blues Band [No. 468], a Mothers of Invention Frea\Out!-ja [No. 240],