Mozart I. [antikvár]

Hogy Mozart zenéje és az ősi egyiptomi civilizáció milyen szorosan fűződnek egymáshoz - ez a gondolat szolgál Christian Jacq négykötetes Mozart-ciklusának alapjául, melyben az író feltárja a zenetörténet egyik legnagyobb zsenijének szellemi kalandját és titkos életét olvasói előtt. Mozart huszonhárom évesen, Thamos, Egyiptom királya című színpadi muzsikáját alkotva kerül kapcsolatba a szabadkőművesekkel, amely élete meghatározó élménye lesz. Miután 1784 decemberében Mozart részesül a beavatás világosságában, egyetlen célt tűz ki maga elé: tovább kell adnia, amit kapott. Azonban jócskán túl is lép ezen - ő lesz a révész Egyiptom és a szimbolikus szabadkőművesség között. Jacq a valóságos hős, Wolfgang Amadeus mellé odaköti Thomast, Théba ifjú grófját, aki Egyiptomból indul el megkeresni a világot a káosz széléről visszarántani hivatot Nagy Varázslót. Szabadkőművesek segítik, mígnem találkozik a szépreményű koncertező kisfiúval, akihez hozzá szegődik önző angyalaként, művészi lelkiismereteként. A csodás elem azt domborítja ki, hogy Mozartot páratlan képességgei sem kímélhették meg a buktatóktól, a gyötrelmektől, a meghasonlottságtól. Jacq - hőse zenei fejlődésének jelentősebb állomásai mellett - szót ejt a kor szabadkőművességének jeles alakjairól, s az ellenük folyó hajszáról is. Világosan, szórakoztatóan kalauzol tárgyában, kiaknázza a Mozart-levelezést is, megmutatja, hogy a zenetörténet és a kalandregény bízvást összefér.