Összehangolatlanul [antikvár]

ELOSZO Muzsikusok ritkán verselnek — és szülnek aforizmákat — pedig lenne miről — de nem csodabogár az mégsem, ki ezt megteszi. Az alcím szerint ilyképpen vallom be 'illetlen'-ségemet, cserébe viszont nem hallgatom el mások tanári s emberi mulasztásait, vétkeit. A függő viszonyban lévők kiszolgáltatottsága közismert. Miért tűrjük hát a könyöklés-, taposás-, irigység-, rágalmazás és hitelrontás gyarlóságait, hitványságait?! Nem mindenki működik a helyén. ÉN SEM. Ez kiderül az életművekből! Azonban maradjak én csak kritikus szemű-, fülű- és szájú (hátrányos helyzetű) zenetanár, s írásom is maradjon csak 'vallomás' (és ne vád) a megélt szituációkról. De szülessen meg végre az IGÉNY arra, hogy dolgainkat ne hanyagoljuk évtizedekig! Akit nyugdíjasként azonnal elfelednek, az tartson önvizsgálatot, s itt is "felhívnám a közfigyelmet általános épülésül, hogy a penitenciátől minden egyéniség szépül". A korrekt, tehetséges é? alkotóképes kollégák státusát azonban őszintén tudomásul veszi: IJ a szerző. Budapest, 1992. január 25. tA' ÍM^