Strauss album I. [antikvár]

Kezdő játékosok csak a vastagon nyomott hangjegyeket játsszák. A halvány, kis hangjegyekből ki-ki annyit játszik, amennyit tud. Ez nemcsak az egymás alá írt akkordhangokra áll, hanem az egymásutániakra és az ékítményekre is (előke, trilla, stb). A váltóhasználatra vonatkozó jelzések csak tanácsjellegűek, nem kötelezőek. Általában, ha mélyebb fekvésben játszunk, ne használjuk az oktáv-váltót, mert morgó hangot ad és mert esetleg összhangzattanilag helytelen szerkezet áll elő. Magas fekvésben viszont tanácsos az oktáv-váltó bekapcsolása a teltebb hangzás kedvéért. Terc-sor nélküli kisebb hangszereken a terc-váltó basszus helyett alaphangot játszunk, Tehát pl. E c helyett C c-t, H g helyett G g-t. Egyébként szigorúan ragaszkodjunk az előírt basszushangokhoz. A mű szépsége, hitelessége és szabatossága forog itt kockán. Ha pl. A Kék Duna keringő első sz. valverében ezt játszanók: D d d, A d d, D d d, A d d stb., ezáltal a széles nagyvonalúság veszendőbe menne. (A mester itt csak négy ütemenkint változtatja a basszushangot).