Tannhäuser és a wartburgi dalnokverseny [antikvár]

A Tannhäuser-monda.Holda, az ősrégi germán istennő, a ki barátságos, szelíd és kegyes istenasszony volt, s évenkint bejárta a földet, nyomában mindenütt virágözönt és termékenységet lehelve: a kereszténység terjedése alkalmával Wotan főisten, s a többi istenek sorsát nem kerülhette el. Az istenek jelenléte és csodatevő ereje - minthogy az ezekbeni hit mélyen gyökeredzett a népben - bár egészen feledésbe nem ment, de azok előbbeni ádásteljes működését a néphit észrevétlenül meggyanusította és az istenek a köznép előtt lassanként az egyes bűnök megtestesülései lőnek. Holda a néphit szerint földalatti barlangokba, a hegyek belsejébe száműzetett; kivonulása onnan szerencsétlenséget hozó és kisérete hasonló volt a vad csordához...