Ti csak énekeljetek [antikvár]

ELŐSZÓ Hosszú lenne elmesélni, hogy mi késztetett arra, hogy ezt a „Ti csak énekeljetek" gyűjteményt a nyomdászok rendelkezésére bocsájtsam. Üzletről, nyereségről szó se lehet, mert azt az időt, amit én erre a dalgyűjteményre áldoztam, nem lehet megfizetni. Egy Macintosh kölcsönkapott computerrel kezdtem el. Már a 280.- dik dalnál voltam, amikor a gép egyet villámlott és minden eltűnt a képernyőről. Nem lehetett újra életrekelteni a computert.Teljesen feladta a szolgálatot. Sikerült egy Windows 95-ös készülékhez hozzájutnom, amely nem akarta a diszkétárói a dalokat átvenni, mert a rendszere más mint a Macintoshnak. Csak egy részét sikerült az új gépen rögzíteni. Majdnem az egészet újra kellett írni. Mikor mindennel készen lettem a hosszú ő és ű betűket kezdtem kijavítgatni. Azt meg nem akarta a computer rögzíteni. Ez csak egy kis bepillantás az állandó nehézségek és problémák területére. Az elmúlt évben még, dezember 10.-én kaptam egy nagyon jó barátomtól egy Window 98-at. Sikerült mindent áttelepíteni az új computerba. Csodák-csodája: ez a computer már a nagybetűket is, mint a hosszú Ö-t, vagy a hosszú Ű-t is tartalmazza,- lehet a téli hónapokban javítgatni. Egy bizonyos idő után elhagyta az ékezeteknek a nagy részét, nem tudtunk magyarázatot találni rá. 2006 májusában megint egy jó ismerősömtől kaptam kölcsön egy Windows 2000 computert, amelyk az ő, ű, Ő és Ű-t javítani tudja. Már a cserkészkedésem idejében megfogott engem a népdalok varázsa,- a tábortüzek romantikus hangulata elmélyítette bennem a vágyat, hogy még több dalt tanuljak, ismerjek meg,- gyűjtsem össze amenyit csak bírok. Ha hallottam valahol egy szép nótát, igyekeztem a szövegét megszerezni. Addig jártam utána, míg a szövege is meglett és a dallamát is tudtam. Aztán jöttek a lemezek, a népdalok és műdalok könyvecskéinek az ideje. Ahogy az időm megengedte, úgy hallgattam a lemezeket és forgattam a könyveket. Ha egy dal megtetszett, igyekeztem elsajátítani, megtanulni. Hogy ezen az úton elindultam elsősorban idősebb nővéremnek köszönhetem, aki még gyerek koromban magához vett. A sors úgy adta, hogy a háború elől Pestre menekültünk és én továbbra is a nővéremnél maradtam. Nagyon sok szép dalt tanultam meg tőle. Nem felejtem el soha, a nagymosás mindig egy hétvégére jutott. Akkor még úgy kellett a mosókonyhában vizet melegíteni és a teknőben mosni. Mint kölyök ott ültem a tűz mellett. Én vigyáztam a tűzre, hogy legyen mindig jó, meleg víz, kevergettem a kifőzni való fehérneműt és hallgattam a szebbnél-szebb dalokat, balladákat,- sokszor hosszan belenyúlva az éjszakába. Más gyerek rendes körülmények között az édesanyjától tanulhat meg énekelni, majdnem hogy az anyatejjel szívja magába a magyarságát.