Verdi [antikvár]

Giuseppe Verdinek, a tizenkilencedik század egyik legnagyobb zeneszerzőjének életéből fölfedeztek egy ismeretlen epizódot. Verdi egyszer, barátainak és a nyilvánosságnak tudtán kívül, rövid időre Velencében járt. Abban a városban, ahol Wagner Richard tartózkodott. Egy homályos folt volt ez, a különben rejtelmektől mentes pályát. Egy folytonossági hiány, azon a lelkiismeretes szabályszerüséggel kidolgozott szöveten, amely, mint "magánélet", a Verdi alkotói életét beburkolta. De néha épen a homály, a kimaradás emel dolgokat olyan jelentőségre, amely az életet, a folytonosságot legyőzi. Mint a pompéji kiskutya alkatát a fagyott láva, úgy őrzi meg ennek az epizódnak körvonalait a titok, mely már az élő ember életében betemette. Egy hézag maradt a velencei kirándulás nyomán, egy keskeny hézag, mely mégis elég tág ahhoz, hogy a mai költő rajta át lássa meg a műalkotásnak azt a hatalmas gépezetét, melyet a szokványos magánélet tényeinek sokasága, a maga világosságával és egyszerűségével, szigorúan eltakar. Ez a velencei epizód közel vitte Verdit a végső kétségbeeséshez és terméketlenséghez, a bukáshoz és a halálhoz. S végül ez az epizód segítette művészetének, emberi optimizmusának és életerejének legmagasabb fokaira. Erről szól Werfel regénye. Erről és még sok egyébről.