Zenetörténet évszámokban I. [antikvár]

Előszó » mivel csupán az egyes részletek valódiak, az összefoglalás többnyire csak a képzeletben létezik.« (Kari Philipp Moritz) Az első pillanatban szokatlannak tűnhet egy olyan zenetörténeti kronológia, amely a korszakok, stílusbeli és műfaji kategóriák tárgyalása helyett az egyes műveket időrendben sorolja fel, és rövid jellemzést ad róluk. Holott ez a megszokott zenetörténet-írásnak mindenképpen egyik lehetséges és célszerű kiegészítője. Míg az utóbbiak átfogó, tágan értelmezett szerkezeti felépítésben gondolkodnak, és kénytelenek mellőzni a részletek bőségét, a Zenetörténet évszámokban a jelenségek színes gazdagságát a maga - mondhatni - valóságos rendezetlenségében mutathatja be. Ahhoz, hogy az olvasónak a terjedelmes anyagban való eligazodást megkönnyítsük, az egész anyagot időszakokra osztottuk fel; ezek elején rövid bevezetők találhatók, amelyek a különféle jelenségek történelmi, társadalmi, filozófiai, vallási vagy általános világnézeti hátterét vannak hivatva megvilágítani, zenetörténeti stílus- és műfajtörténettel szolgálnak, s feltárják az irodalom-, művészet- és általános kultúratörténeti vonatkozásokat is. A kötet egyes tételei gyakran utalnak más szócikkekre. A könyv végén található mutató ezenkívül lehetővé teszi, hogy a művet segédkönyvként is használhassuk. Az adattömeg egyes szakaszokra történő felosztásakor nem volt célszerű a stílustörténeti korszakok fogalomköréből kiindulni. Egyrészt amúgy is kérdéses, hogy ezek a korszakfogalmak a zenetörténet lényeges szerkezeti elemeit alkotják-e, másrészt az egyes korszakok nemcsak időrendi átfedésekkel járnának együtt, hanem tekintettel kellett volna lenni a különböző országok sajátos fejlődésére is, ami a művet teljesen áttekinthetetlenné tette volna. Az az évszázadokra, illetve több évszázados időszakokra való felosztás azonban, amelyet könyvünk alkalmaz, nem tekinthető évről évre haladó, krónikaszerű szükségmegoldásnak sem: éppen a külsőleges, mechanikus részekre tagolás tesz kevesebb erőszakot az egyes adatokon annál, mintha olyan fogalmak alá sorolná be őket, amilyen pl. a „reneszánsz",„barokk", „klasszika",„romantika" vagy „modern", hiszen ezek a fogalmak gyakran a képzőművészet vagy az irodalom történetéből származnak, és a „korszellem"-hipotézis alapján nem lehet őket problémamentesen átvenni a zenetörténet-írásba. Nem könnyű megválaszolni azt a kérdést, vajon melyek a zenetörténetileg lényeges „adatok". A korábbi héroszi szemléletű történetírással ellentétben az utóbbi évek zenetudománya új álláspontra helyezkedett, és kialakította azokat a szerkezettörténeti támpontokat, amelyek segítségével a kompozíció, az eszmék és a társadalom története közötti összefonódásokat, kapcsolatokat vizsgálja. Adattárunk megkísérelte átvenni ezt a szemléletet, hiszen nem , csupán egy zeneileg immanens stílustörténetet vázol fel, hanem a zene technikai és tartalmi leírásán kívül a zeneszerzői szándékot, célkitűzést, a mű címzettjét, a kortársakra és az utókorra gyakorolt hatását is igyekszik figyelembe venni.