Zenetörténet II. [antikvár]

Előszó A késő barokk időszakában meginduló, s a zenei nyelvet egészében átalakító művészeti törekvések a zene történetének egyik legösszetettebb és legbonyolultabb részét alkotják. Szinte hihetetlennek tltaik, hogy két olyan különböző sti-lusu nagy géniusz, mint Bach és Mozart egy században alkottak, s legnagyobb müveik keletkezési időpontját csupán 50-60 év választja el egymástól. A nagy változás tehát néhány évtized alatt játszódott le. Sémikor sem sűrűsödtek annyira az események, sohasem volt annyira szerteágazó a fejlődés folyamata, mint épp a XVIII. század közepe táján. A kísérletezések, az újítások kora ez, kezdeményezéseké, amelyek csakhamar megérlelték gyümölcseiket. S az eredmények nyomán a zene újfajta világa tárult fel századokra kiáradó hatással. Zenetörténeti jegyzetünk első kötete a nagy barokk muzsikusok életének és művészetének ismertetésével zárult. A második kötet anyaga időrendben ugy kapcsolódik az elsőhöz, hogy annak zárő 20-30 esztendejét Is felöleli, a régi és uj párhuzamos fejlődése miatt. A második kötetre az időbeliség bizonyos szabadsága jellemző. Jegyzetünk kb. egy évszázadot ölel fel 1730-tól. Az elsőnagy részben áttekintjük mindazokat a stilustörekvéseket és stilusváltozá-sokat, amelyek e száz évet jellemzik. Ezek olvashatók le jegyzetünk alcíméről is: ROKOKO, KORAI ROMANTIKA, A BECSI KLASSZIKUSOK. A második nagy részben az uralkodó zenei műfajok (ás formák) keletkezését és fejlődését kísérjük végig, külön-külön elemezve és tárgyalva azokat. A harmadik nagy részben a bécsi klasszicizmus három nagy alkotójának életével és művészetével ismerkedünk meg. Haydn, Mozart és Beethoven fejezetünk zenetörténeti jegyzet számára talán túlzottan részletező, de arra gondoltunk, hogy hallgatóink e három mester monográfia-szerű ismertetését a zenei népmüvelésben is hasznosan forgathatják. A negyedik nagy részben a jegyzetben előforduló művész-egyéniségek életrajzi adatait közöljük, időrendi sorrendben és lexikonszerű tárgyalásmódban. Ezeknek célja elsősorban tájékoztatás, s az oktató tanár jelölje ki azt a néhány zeneszerzőt, akinek életrajzát a hallgatóknak meg kell tanulniuk. A jegyzet anyagának összeállításában elsősorban a magyarnyelvű forrásokat vettük figyelembe. Különösen Szabolcsi Bence müveinek értékeléseit követtűk, s ahol különösebb megjelölés nélkül idézőjelbe tett részeket találunk, mind az ő szó szerinti megállapításai. Ezzel miategy példákat akartunk hallgatóinknak adni arról, hogyan kell szépen, költőien, s mégis szabatosan és találóan imi zenéről, zeneművekről. A Mozartról szóló fejezet Frank Oszkár munkája. - 3 -