Zenetudományi dolgozatok 1985 [antikvár]

Tallián Tibor:BARTÓK FOGADTATÁSA AMERIKÁBAN 1940-1945*1984 első felében az Amerikai Egyesült Államokban tett tanulmányutam alatt megközelítő teljességgel összegyűjtöttem mindazokat a hangversenykritikákat, lemezrecenziókat, kotta Ismertetéseket, önálló folyóirat- és újságcikkeket, amelyeket összefoglalva Bartók Béla 1940 és 1945 közötti amerikai jelenléte visszhangjának, recepciója nyomtatott dokumentumainak nevezhetünk. E 300 kritikából és 100 egyéb írásból álló gyűjtemény alapján kísérlek meg itt pár adalékkal szolgálni Bartók utolsó öt életévének ábrázolásához. Csak adalékkal, hangsúlyozom, nehogy úgy tűnjék, mintha a főképpen kutatói sitzfieischet igénylő nyersanyaggyűjtést (mert lényegében a munka csak anyaggyűjtés volt és eredménye nem késztermék) érdeménél magasabbra akarnám besorolni az ideális zenetudományi értékskálán, megkerülhetetlen normának tartanám a Bartók-kutatásban, netán egyenesen egy új, elődei kadáverein áttörtető zenetudományi nemzedék zászlóbontásának hirdetném. De valóban: arfa/é/r/ra/, vagyis olyasmivel ami, ha szerényen is, de hozzáadhat mindahhoz, amit az idős Bartók életéről s arról tudhattunk, hogyan termette ez az élet az utolsó műveket. A magyar zenetudománynak ezeket az adalékokat összeszedni nem csak kötelessége, de nagy adóssága is volt már. Demény János évtizedekkel ezelőtt közreadta négy nagyszabású tanulmányban az 1939-ig terjedő pályaszakasz majdnem teljes magyar, s a tájékozódáshoz mindenképp elegendő külföldi sajtóanyagát, és sorozata befejezésre várt, kiegészítésre azzal a dokumentumanyaggal, amelyben megtestesül a Bartókot utolsó öt évében körülvevő zene-kulturális közeg. Ez a közeg gyökeresen különbözött a magyarországitól, és összehasonlíthatatlanul más volt benne Bartók pozíciója; a közeg, újdonsága következtében is, traumatikusabban hatott Bartókra, mint a hatvan éve megszokott. 1920 után Bartók Magyarországon átnézhetett a sajtó feje fölött: olyan nem-demokratikus országokban, mint Magyarország, a sajtó különben sem sokat nyom a latban. Már rég nem függött semmiféle piac konjunktúrájától sem. Annál inkább Amerikában, ahol nem volt sem biztonságot adó nyugdíjas állása, sem a kulturális életben nem birtokolta a magyarországihoz hasonló, héroszian centrális pozíciót. Ezért kényszerült a szó szoros értelmében vett egzisztenciális küzdelemre, ezért találta magát hatvanévesen ugyanolyan, vagy még nyomasztóbb bizonytalanságban, mint amilyenben Magyarországon utoljára talán 1904 és 1906 között, mielőtt zenekadémiai kinevezését megkapta. Ebben a végtelenül kiszolgáltatott helyzetében a sajtó akarva-akaratlan sorsdöntő módon tudott beleszólni pályája alakulásába. Hogy mennyire, azt mutatják az 1942. január 6-i chicagói kétzongorás hangverseny utáni review-k. Ezen az estén a Bartók-házaspár nagyon zaklatottan játszhatott, olyannyira, hogy a kritikákban a zavarbaejtó'en informális"A Zenetudományi Intézetben 1985. április 11-én elhangzott előadás. Zenetudományi dolgozatok 1985 Budapest