Zenetudományi dolgozatok 1987 [antikvár]

Kárpáti András: EUKLEIDÉS: A KANÓN BEOSZTÁSA Tanulmány és fordítás Az Eukleidés neve alatt fennmaradt Sectio canonis (A kanón beosztása) több szempontból is igen érdekes mű. Egyrészt azért, mert míg az ókori zeneelméleti traktátu-sok túlnyomó többsége viszonylag késői időből való, addig a Sectio Eukleidés korából származik (kb. i. e. 300), sőt számos jel arra mutat, hogy a benne megőrződött tudás egy még korábbi korszak eredményeit tükrözi. Másrészt: a Sectio semmi mást nem tartalmaz, mint kizárólag a pythagoreus zenematematika legalapvetőbb tételeit — a többi ókori zeneelméleti műben mindenütt szereplő témák (systémák, tonosok, hangsorok stb.) egyikéről sincs egyetlen szó sem benne. Ugyanakkor teljes mű, és nem töredék, mint pl. Aristoxenos írásai. A Sectiót olvasva tehát abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy végre minden zavaró tényezőt és előítéletet figyelmen kívül hagyva valóban a pythagoreus zenematematikát vehetjük szemügyre, mégpedig nem csupán a tárgyalt anyagot magát, hanem elsősorban a gondolkodásmódot, illetve a benne megfogalmazódó tudományos igényű kérdésfeltevést. Tudomány vagy áltudomány? Zene vagy matematika? Ezek a kérdések a mai napig felmerülhetnek a pythagoreusok tevékenységével kapcsolatban. Az a tudás, amit a Sectio tükröz, aligha hagy kétséget afelől, hogy ebben az esetben miről van szó. A mű tanulmányozását kezdhetjük vagy az eredeti szövegből vagy a fordításaiból kiindulva. Az eredetinek mindössze két „újabb" kiadása áll rendelkezésünkre: az egyik a „Musici scriptores Graeci"-ben C. Jan által közölt szöveg (1895), a másik az Eukleidés összkiadásban H. Menge munkája, latin fordítással együtt (1916).1 Minthogy manapság egyre kevesebben olvasnak görögül és latinul, az érdeklődő bizonyára örömmel fordul egy modern, angol nyelvű szöveg felé, amelyet J. Th. Mathiesen adott közre 1975-ben a Journal of Music Theory c. folyóiratban. Ám ha figyelmesen olvassa Mathiesen fordítását és a hozzáfűzött magyarázatokat, valószínűleg meglepődik a neves görög matematikus következetlenségein és a mű szerkezeti hibáin. Sajnos az angol fordítás és az interpretáció néhány egészen alapvető félreértést tartalmaz, olyanokat, amelyektől — mint majd látni fogjuk — az egész mű nehezen érthető. A másik közelítési mód a műre vonatkozó szakirodalom áttekintése. A végére érve az említett érdeklődő olvasóban bizonyára felmerül néhány kérdés. Valóban Eukleidés írta-e a Sectiót; a ránk maradt szövegből mi az eredeti és mi a későbbi hozzátoldás; létezett-e egyáltalán a kanón a korai pythagoreusok idejében — és ezzel itt most csak a 1 Musici scriptores Graeci. Recognovit prooemiis et indice instruxit C. Janus (Lipsiae 1895), 115— 166. Euclidis phaenomena et scripta musica. Ed. H. Menge (Lipsiae 1916), XXXVII-LIV, 158-183. Zenetudományi dolgozatok 1987 Budapest