A királyné napja [antikvár]

Gerince és a borítói kopottasak, néhol a védőfólia felrepedezett. Lapélei megsárgultak, halványan foltosak, felső lapélén apró folttal.
Ahogy a finneknek megvan az eredeteposzuk, a Kalevala, mert töredékeiből, az úgynevezett rúnókból, népi énekekből a neves finn költő, Lönrott összerakta, ugyanúgy mi is biztosan állíthatjuk, hogy regéinkben, mondáinkban és némely meseelemünkben az elveszett hun-magyar őseposz egy-egy töredékét őrzi a megtartó népi emlékezet, s ezekből ismerhető meg a régmúlt, ezekből építhető fel a magyarság eredeteposza. A parasztok fecsegő énekei - miként lángot a hamuba bújt parázs - minden bizonnyal átmentették a magyar identitás gyökereit ide, ebbe a késői időbe. Önazonosságunk forrásait azonban nálunk sokáig az érdektelenség vagy inkább a rosszul értelmezett tudományosság sorvadni hagyta, holott bennük pótolhatatlan értékek rejtőztek, amelyek révén fenntartható és kiépíthető lehetett volna az egészséges történelmi tudat. A nyomjelzők azonban még így is ott rejtőznek titkon a néplélekben. Ahogy korábban közvetítették, ma is ugyanúgy közvetítenék, ha hagynánk, a múltnak sok-sok évszázadra visszaterjedő misztériumát. Nyilvánvaló, hogy maga a történettudomány nem épülhet a regék táplálta mítoszokra, hiába vannak jelen azok évezredek óta a nép ajkán, mert a nemzet története több és sokkal érdekesebb annál, amit minduntalan adatokkal, tényekkel és tárgyi emlékekkel kell bizonyítani. Népmondáink - még a viszonylag későbbi korok eseményeinek megítélésekor is - egy kicsit másképp szólnak, mint a tudomány. És különösen igaz ez a Székelyföldre, Bánk népére, avagy a nyolcadik törzsre, hiszen itt a sajátos történelmi sors következtében más szerep jutott a nyelvnek, s más a népet formáló életszemléletnek, így a mondának és a mesének is. Csodálatos a megtartó erő, ami e fecsegésben és az emlékezésben rejlik! Jó testvérével, a teremtő képzelettel együtt jellemet és szellemet formáló lehet akár ma is. Érdemes betekinteni a székelység titkos, régvolt és közelebbi világába a regék és a legendák, a mondák és az újabb keletű történetek által. Az Árpád és Balambon és A turul fia című kötetek után most a harmadik könyvet, A királyné napja című munkát ajánlhatjuk az olvasók szíves figyelmébe.