A megfoghatatlan idő [antikvár]

Fedlapján és gerincén halvány foltokkal. Gerinc egyik alsó éle felszakadt. Lapélein elszíneződésekkel, foltokkal.
Készült a Néprajzi Múzeum Időképek című kiállítása kísérőköteteként. Részlet: Mi az idő? Elkoptatott kérdés, amire eleve reménytelen a válasz. „Nem ok nélkül gondoljuk írta John Locke, hogy a tartam, az idő és az örökkévalóság természetében valami nagy homályosság rejlik". A homályosság egyik kézenfekvő oka, hogy túl sokféleképpen használjuk az idő kifejezést, miközben s ez a dolog paradoxona épp e sokoldalúság csábít a beszédre, sarkall a megértésre. Azt is jól érezzük: az idő mindennel összefügg, érzékszerveinkkel megfoghatatlan jelenség. Annyira szétterjed, mindenbe behatol, hogy közben kifolyik kezünk közül, értekezéseink nem is róla szólnak, hanem partikuláris jelenségekről, másodlagos kérdésekről. Ugyanakkor, a társadalmi élet szinte bármely vonásáról beszélhetünk, ezzel közvetve közvetlenül az időt magyarázzuk. Elvontsága ellenére számunkra az idő közvetlen is, mert a halállal, az elmúlással és a születéssel társul. Mint Jorge Luis Borges mondja: „Egyfolytában születünk és haldoklunk. Ezért az idő problémája jobban érint bennünket, mint a többi metafizikai kérdés. Mert a többi absztrakt. Az idő problémája a mi problémánk. Ki vagyok én? Kicsoda bármelyikünk is?".