A ​múltnak kútja [antikvár]

Aki ​úton van, elfárad, aki elfárad, az pedig jobb, ha szán némi időt a pihenésre! Persze, ez nem azt jelenti, hogy kötetünk a láblógatásról szólna! Nem, dehogy! Éppen hogy a két nagy talpalás közötti főhajtásról és tisztelgésről, feltöltődésről és elmélyülésről! Hiszen lapjainkon olyan ismert vagy kevésbé ismert emlékhelyeket és emlékjeleket, továbbá gyűjteményeket vagy épp temetőket keresünk fel, amik annak az elsuhanó ezer évnek, Erdély sokszor külön utas történelmének biztosítanak teret ás állítanak emléket. Persze elsősorban az utóbbi századoknak. Megállunk például Válaszúton, ahol nemcsak Wass Albert bölcsője ringott, de Erdély egyik legnagyobb ma élő fia, a néprajzos és táncos közökben még közismertebb Kallós Zoli bácsié is. Felkeressük az örmények alapította szomszédos Szamosújvárt, ahol az ország leghíresebb haramiája, Rózsa Sándor lehelte ki márpedig létező lelkét, és ennek okán maga Móricz Zsigmond emeltetett síremléket neki. De beljebb kerülve tiszteletünket tesszük a székelyek apostola, Orbán Balázs szejkefűrdői, és nem sokkal idébb, Tamási Áron farkaslakai sírjánál is. Benyitunk Petőfiék költői szerelmi fészkébe és Vasvári Pál körömfői emlékszobájába, valamint Benedek Elek utolsó éveinek kisbaconi színterébe. Szóval, lesznek itt látni- és befogadnivalók bőséggel, a pihenés mellett – vagy helyett? – Így elsősorban kitartást kívánunk az úton lévőknek!