Károli Gáspár bibliafordításának jelenléte a népi vallásosságban [antikvár]

Bevezetés A téma meghatározása Károli Gáspár bibliafordításának négy évszázados a múltja. Ez a múlt a magyar nyelvű bibliafordítás történetének jelentős részlete. A fordító megvallja a Biblia Előljáró Beszédében, azért született meg a munkája, hogy az emberek olvassák: „Azt mondják pedig, hogy nemcsak akarja Isten, hogy Papok olvassák Szent írást és a közösség azoknak szájából hallja, hanem azt is akarja, hogy az 0- és Uj-Testamentom könyvei minden nemzetségnek nyelvén legyenek és azokat olvassák, hánnyák, vessék mindenek, szegények, gazdagok, kicsinyek, nagyok, férfiak és asszonyi állatok, mert az Isten egyaránt minden rendbéli embereket akar idvezíte-ni." Ezt olvasva méltán tehetjük fel a kérdést, lehet-e Károli Gáspár bibliafordítása a néprajzi kutatás témája? A feltett kérdésre a következőkben úgy válaszolunk, hogy különböző szempontból szólunk a témául való választás lehetőségéről. A kutató teológiai tanulmányai, ahol Illyés Endre néprajzkutató, Pákozdy László Márton bibliafordító és Erdős Károly biblia-gyűjtő előadásait hallgatta, fordulatot hozott az életében; az a népi kultúra, amit megismert az anyanyelvhez hasonlóan, egyszerre feltárulkozott előtte. A népi kultúra jelentőségének felismerése a Biblia, a kijelentés elfogadása által adatott és mélyült el. A Bibliának a nép körében való jelenléte és hatása így lett igazi kutatási témává, elkötelezetten vállalt feladattá, sőt fokozódott is azáltal, hogy a kutató Balogh Ferenc bibliatudós munkásságáról teológiai doktori disszertációt írt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának és a Magyar Néprajzi Társaságnak,