Egy ország a csillagon [antikvár]

Jócsik Lajos közgazdász, író és szociográfus, a magyar valóságkutató irodalom jeles alakja. 1910-ben, Érsekújvárott született; apja mozdonyfűtő, majd gázgyári napszámos és lámpagyújtogató. Ő maga már tizenöt éves korában bekapcsolódik a szociográfiai mozgalomba, részt vesz az akkor regösútnak nevezett első falukutatásokban. Érettségi után Franciaországba megy, ott kapcsolatba kerül a baloldali mozgalommal, a többi között Karikás Frigyes szemináriumot hallgatja. Így jut el Marx és Lenin műveihez. A kollektív gazdálkodás és a nemzetiségi kérdés foglalkoztatják ez időben a leginkább. Első tanulmányát Gaál Gábor közli Kolozsvárott, a Korunk-ban, 1931-ben. A csehszlovákiai magyarok haladó mozgalmának, a Sarló-nak egyik jelentős egyénisége. Tevékenysége hamar fölkelti a hatóságok figyelmét, 1938-ban letartóztatják, majd rendőri felügyelet alá helyezik. Budapestre menve megírja Iskola a magyarságra című könyvét, mely Babits Mihály és Móricz Zsigmond elismerését egyként megszerzi számára; Móricz lapjának, a Kelet Népé-nek segédszerkesztője lesz. Figyelme mindinkább a hazai társadalmi problémák és a közép-európai, Duna-medencei eszmekör felé fordul. Több műve is jelenik meg ezekben a tárgyakban. Sokoldalú tehetség: két regénye, a nagy sikerű Fekete kecske és a Hét ember meg egy vél is ezt bizonyítják. A felszabadulás után fontos közéleti megbízatásokat vállal, de egy összeütközés után lemond minden politikai funkcióról, ezt követően a gazdasági életben ér el nagy, Európa-hírű eredményeket. Érdeklődése mindinkább az egész világot foglalkoztató környezetvédelmi és néptáplálkozási problémák felé fordul. Két nagy sikerű könyve jelenik meg ezekről a témákról a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál: A világ kenyere ma és 2000-ben (1964), Az öngyilkos civilizáció. A levegő és víz szennyeződése, a talajerő pusztulása. (1971). Az Egy ország a csillagon ennek a fontos problémakörnek magyarországi vonatkozásait bontja ki. A csillag a Föld, melynek természetes folyamataiba a technika lázában égő ember az ipari forradalom óta mind kíméletlenebbül avatkozik be, már-már elpusztulással fenyegetve a létezésnek azokat a színpompás, gazdag formáit, ami a szerves élet. Milyen veszedelmek fenyegetik a természeti tájat, melynek az ember is része és lakója? Hol tart az elővigyázatlanul és egyoldalúan fejlesztett iparosodás a környezet rongálásában? Mit lehet - és kell! - tenni a további romlás megakadályozására, vagy éppen a lepusztult tájak, tájrendszerek termékenységének visszaállítására? - ezek a kérdések állnak Jócsik Lajos vizsgálódásának középpontjában. Az író, mielőtt a fiatal tudományág, a környezettan (ökológia) szempontjából részletesen föltérképezné a magyarországi tájakat, távlataiban világítja meg az alapvető kapcsolatokat, ismerteti az új fogalmakat, melyekkel az olvasónak meg kell ismerkedni, mintegy összebarátkozni; módszeresen, kellemes bizonysággal avat be minket a maga tudományába a szociográfia érzékletes, oldott eszközeivel. A kezdet lendületét végig megtartja a kötet. S hogy érdeklődésünk egy percig se lankadjon, tájékoztatásunk meggyőző és alapos legyen, ötletes ábrák, szellemes karikatúrák, áttekinthető táblázatok is illusztrálják a mondanivalót. Így lesz osztályrészünk a felfedezés élménye mellett az olvasói öröm is. Noha a könyv elsődleges célja az óvás és a figyelmeztetés: ne éljen vissza az ember a technika hatalmával, hanem csak éljen vele - gonddal, körültekintően.