Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárás és néprajzi emlékek [antikvár]

1753-ban és ezt követően szlovák családok telepedtek le Nyíregyházán és környékén. Az ideérkezettek generációja még nemzetiséget alkotott. A második nemzedék már az új szülőföldhöz kötődött: környezete hagyományait, szokásait ,nyelvét, kultúráját kezdte átvenni. Hovatovább csak a magukkal hozott szlovák nyelv jelentette hosszú időn át az elhagyott "nemzet"-hez való tartozást. A telepesek leszármazottal fokozatosan kétnyelvűek lettek, sőt idővel át is lépték egyesek, majd a további nemzedékeknél mindenki, a nyelvi határt. A megváltozott életmód és kultúra, a magyar nyelv gyakoribb használata tudati változást is eredményezett: szlovák származásukat nem feledve magyarnak tartják magukat. A ruházkodásban, az építkezésben, a népi szokásokban és - az idősebb korosztály kihalásával véglegesen - a nyelvben is bekövetkezett vagy megtörténik az asszimilálódás. A szlovák ősök nyelvét ma csupán az idősebb tirpákok használják, de ez már ún. keveréknyelv. Említést tesz erről P. G. is a Kelet-Magyarország 1975. december 7-i számában /"Nagyapáik elfelejtett nyelvét tanulják"/. Hazánkban a "nemzetiségek" fokozatos darabolódása "etnikai" csoportokra, "néprajzi" csoportokra, nem kerülte el a tirpákságot sem. Sőt, az ő esetükből még tovább kell mennünk, mert a nyelvi és szokásbeli sajátosságok változása annyira meggyorsult az utóbbi évtizedekben, hogy a valahai szlovák telepesek leszármazottait ma már Nyíregyházán nehéz körülhatárolni, mint nemzeti kisebbséget alkotó diaszpórát.