Bővebb ismertető
Lassan hömpölygő, mély folyó; csöndes s olyan síma, mintha olvasztott ólom volna; mindkét parton sötét, árnybaborult, titokzatos erdő.
A Természet arca itt nem változott a kezdet kezdete óta, a Teremtés műve rendíthetetlen nyugalomban, határtalan fenségben, kimondhatatlan csendben dobogtatja itt a szívét.
Megszámolhatatlan korszakokon át pihent így, álmodozva, elmondatlan regék régen elfeledett emlékein tünődve, a várakozás végtelen évszázadainak bölcsességével gazdagon.
A magasban sas lebeg a Nap előtt s az árnyékos parton vidra szunnyad...