Az aranycipellő [antikvár]

Részlet: HOGYAN ESETT AZ OROSZLÁN A KÚTBA Egyszer réges-régen a rengeteg erdőben megjelent egy oroszlán. De olyan óriási és olyan dühös, hogy amikor elbőgte magát, remegett valamennyi állat, akár a nyárfalevél. Ha elindult zsákmány után, darabokra tépett minden állatot, amelyik csak útjába került. Néha megtörtént, hogy rárontott egy-egy vaddisznócsordára, és megfojtotta mindet egy szálig, de csak egyet evett meg. Az állatok nem tudták, hova legyenek félelmükben. Gyűlést hívtak egybe, és tanácskozni kezdtek. Megszólal a medve: Drága jó társaim! Az oroszlán mindennap legalább tíz állatot széttép, sőt néha húszat is, de nem eszik meg, csak egyet, legfeljebb kettőt. A többihez másnap sem nyúl, mert mindig friss zsákmány kell neki. Tanácsolom, könyörögjünk kegyelemért nála. Próbálj vele beszélni! - szólt közbe a farkas. - Nem hallgatja az meg egy szavunkat sem, valamennyi küldöttünket darabokra tépné.