Az urfiu aki a paradicsomban járt [antikvár]

Öreg kozák nekiindult; ifjúságtól öregkorig ilyen csodát még nem látott, ilyen csodát még nem ért meg: fénytől izzó határkőnél három tájra szétágazó hármas út fut háromfelé. Határkőre ez van írva: „Az első út odavezet, ahol gyilkos halál les rád. A második mátkádhoz visz. A harmadik gazdaggá tesz." Eltűnődik, gondolkozik: - Melyik utat válasszam én? Vén koromra pénzhez jutni? Vénségemre házasodni? Inkább azt az utat veszem, amelyik a halálba visz. Nyargal-nyargal három órát, befut jó háromszáz versztet. Ellovagol a hegyekig, égbe nyúló magas hegyig. Hát előront rablócsapat, előrohan a hegyekből negyvenezer ádáz rabló, körülveszi, szorongatja. Megszólal az öreg kozák: - Hej, te negyvenezer rabló! Mit akartok vén fejemtől? Nincs énnekem arany kincsem, nincs szépasszony-feleségem, nincs énnekem cifra ruhám. Egyebem sincs, mint jó lovam: megér háromszáz aranyat; ami rajta kantár, csótár: megér ötszáz aranyrubelt; ami rajtam vitéz-köntös, vitéz-fegyver: megér ezret.