Ezeregy éjszaka [antikvár]

Részlet a könyvből: Miképen jöttek létre az Ezeregy éjszaka regéi? Mintegy ezer évvel ezelőtt élt Keletindiában egy hatalmas király, a kinek birodalma Perzsiától Kináig terjedt. Volt neki két fia, a kik közül az idősebbet Seherbánnak, az ifjabbat pedig Sahzenánnak hitták. Atyjuk halála után az egész birodalom jog szerint, mint idősebbet, Seherbánt illette meg, a ki testvéri szeretetből önként átengedte öcscsének Számárkándot, a hol Sahzenán letelepedett. Miután mindketten megnősültek, boldogan éltek, s csupán az szomoritotta őket, hogy oly távol kell egymástól élniök. Néhány év mulva Seherbán már nem állhatott ellent a vágynak, hogy öcscsét viszontlássa s követet küldött hozzá, a ki meghivja őt látogatóba. Sahzenán örömmel fogadta a meghivást s miután megtette a szükséges előkészületeket, fényes kisérettel utra kelt. Mielőtt elindult volna kincstára kulcsát, a melyet mindig magával hordott, átadta nejének, de egyuttal halálbüntetés alatt megtiltotta neki, hogy távolléte alatt a kincstár ajtaját felnyissa. Alig távozott azonban pár órányira a várostól, megbánta, hogy nejét is nem hozta magával s elhatározta, hogy visszamegy érte. Ám otthon arra a keserü tapasztalatra jutott, hogy neje megszegte a szigoru tilalmat. Hirtelen haragjában kardjával leszurta a királynét.