Hej koszorú, koszorú [antikvár]

Körülvettek engem kicsiny gyermekségem kezdeteitől ezek a mondókák, játékhoz illő rímesek és pár szavas csúfolók. Köztük kezdtem lépegetni, beszélni is ezekkel tanultam. Természetes környezetem kedves, de mindennapos részeihez tartoztak. Akkoriban különösen Hárs Erzsébet dédanyám volt napjaim társa, őrizőm és az otthonunk őrzője. Ő vigyázta lépteimet, tetteimet, tanított játékosan munkára és mesélt hozzá az éppen megfelelő, gyermekkorából elővarázsolt mondókákkal. Mivel 1863-ban született Sárszentlőrincen, akkori, ottani idejéből valók voltak az elsők. Mondogattam őket vele együtt, ha elkezdte, én folytattam.