Így játszottunk mi [antikvár]

Szabó Mária hagyományőrző könyve elé Nemzeti és nyelvi megmaradásunk alapfeltétele, hogy a magyar nyelv és irodalom alapvető értékeivel, hagyományaival már a legkisebbjeinketmegismertessük. A Muravidéken, ahol ma már csak mintegy tízezernyi magyar nemzetiségű személy él, ennek az átlagosnál fontosabb a jelentősége. Az első lépések megtételével párhuzamosan szükséges a gyönyörű anyanyelvünkön évszázadok során kialakult mondókákat, dallamos versecskéket megismertetni gyermekeinkkel Szabó Mária, a Lendva-vidék néprajzi értékei iránt lelkesedő, nyelvi és kulturális értékeink megőrzéséért buzgó munkát kifejtő hagyománygyűjtő, ismét egy kellemes és hasznos kézirattal lepett meg bennünket. Ez alkalommal fáradozásának gyümölcsét talán közvetlenül leginkább a legkisebbjeink, a fiatal családok, a tanítók és az óvónők élvezhetik, azonban - közvetve - munkásságajelentős mértékben hozzájárul a muravidéki magyarság nemzeti tudatának, anyanyelvének és magyar érzelemvilágának megőrzéséhez, valamintannak további alakításához is. A kiadott könyv ugyanis a gyermekek számára különböző történelmi korszakokban íródott vagy szájhagyomány által terjesztett mondókákból, kiolvasókből, énekekből és egyéb szövegekből örökít jneg néhányat Vannak köztük olyanok is, amelyek már szinte feledésbe merültek, amelyeket a gyermekek nevelése során már nem vagy csak elvétve használnak. Ezeket szinte az utolsó órában sikerült az utókor részére átmenteni. Az ily módon megmentett értékeink jelentőségefelmérhetetlen, és e munkáért Szabó Máriának elismeréssel tartozunk. A kötet másik fontosjellemzője, hogy néprajzi tekintetben is hoz némi újdonságot, ami a lendvavidéki tájegység további ismereteinek gyarapodását, kiegészítését szolgálja. A kötet ez alkalommal nem a néprajztudomány mércéinek teljes önértékben megfelelő teljesítményt hivatott nyújtani, sőt különösebb szerkesztői törvényszerűségek betartására sem törekedtünk, hanem mindenekelőtt adaléknak szántuk vidékünk mű-