Kacor király [antikvár]

Részlet:Kacor királyVolt egyszer egy özvegyasszony, s volt neki egy macskája. Ez a macska olyan falánk volt, hogy minden fazékba, minden lábasba belelefetyelt. Egy reggelen, amikor a macska a tejeslábast fenékig kiürítette, az asszony megelégelte a falánkságát, felkapta a seprűt, s azzal kergette ki a konyhából.- Takarodj a házamból, fel is út, le is út! Többet ide be ne tedd a lábad!No, szegény macska mehetett világgá. A falu végén aztán szomorúan leült a hídon. Ahogy ott búslakodott magában, egyszer csak egy rozsdavörös lompos farkat pillantott meg a cserjésben. Odasettenkedett, és bele-belekapva játszani kezdett vele. Erre a szunyókálásából fölriasztott róka nagyot ugrott ijedtében. A macska is hátrahőkölt, és fölborzolta a szőrét, így méregették egymást egy ideig. A róka még sosem látott macskát, a macska meg sosem látott rókát. Végül a rókának jött meg először a hangja.-Megkérdezhetném, kit tisztelhetek becses személyedben?Kikerekedett a macska szeme a csodálkozástól, de gyorsan feltalálta magát:-Én vagyok a Kacor király!2