Magyar nyelvjárások [antikvár]

MIÉRT KELL ISMERNI A NYELVJÁRÁSAINKAT?A nyelvek általában nem egységes rendszerek. Minden nyelven belül egymástól többé-kevésbé eltérő jellegű változatok, nyelvváltozatok különböztethetők meg. Ezek a változatok a nyelv története folyamán egymásból nőttek ki, egymás mellett élnek, s együttesen alkotják az illető nemzeti nyelvet. A nyelveken belüli tagolódás, a használati változatok különbségei több szempontból is (társadalmi, szakmai, területi, életkorbeli stb.) kategorizálhatók. Közülük a továbbiakban főleg a területi szempontot érvényesítjük.A magyar nyelvterületen beszélt nyelv jórészt regionális, nyelvjárási jelenségekkel szinte mindenütt találkozhatunk. Például Örségben és Hetésben a szó végén ó, ő, é nem állhat, helyettük u, ü, i található: bíró helyett birut, kettő helyett kettüt, mellé helyett me/Z/t mondanak. Baranyában, Somogyban, Dél-Alföldön jellemző az ö-zés: veszek helyett vöszök, kereszt helyett köröszt, megyünk helyett wögyw/íA: változat használatos. Ha Balassagyarmaton vagy éppen Füleken és környékén járunk, rendre azt hallhatjuk a kacsáról, hogy hápog a kácsá, vagyis á helyett hosszú a-t, a helyett pedig rövid á-t ejtenek. Székelyföldön még ma is előfordulnak a következő igeragozási formák: néztem volt, ment vala. A moldvai magyarok beszédéből való ez a mondat: Csánj egy nagy cohált. 'Csinálj egy nagy zsákot!'Ebből a színes képből is látható, milyen sokrétű, bizonyos tájegységeken mennyire eltérő a magyarság nyelvhasználata. Ennek legalább alapszintű ismerete szerves része kell, hogy legyen az általános műveltségnek és az anyanyelvi műveltségnek egyaránt.A kisdiákok jelentős hányada nyelvjárási háttérrel kerül az iskolapadba, ahol egyes tárgyaknak, fogalmaknak csak a helyiv-miiv i J ih' '.-ffKI