Mutatvány a magyar nyelvatlasz próbagyűjtéseiből [antikvár]

BEVEZETÉS A Magyar Nyelvatlasz-Bizottság 1942. január 13-án tartott ülésén megbízta e sorok íróját a magyar nyelvatlasz-munkálatok megszervezésével, a megfelelő tervezet előkészítésével, a gyűjtés állandó vezetésévei és irányításával. Magukat a munkálatokat - a tulajdonképeni gyűjtést - azonban természetesen nem lehetett egyik napról a másikra megindítani. A gyűjtők kiszemelésén, a gyűjtés megszervezésén és különösen hivatalos megalapozásán kívül (ez utóbbinak sok akadállyal kellett megküzdenie, s a nehézségek még ma sincsenek minden ponton elhárítva) hármas feladatnak kellett eleget tenni: 1. kijelölni a kutatópontokat, 2. összeállítani a kérdőíveket, 5. megindítani a próbagyűjtéseket. Az előmunkálatok e harmadik csoportjának egyik eredménye e szerény kötet (vö. B á r c z i, A magyar nyelvatlasz előkészítése 13 kk.). A próbagyűjtéseket több szempontból ítéltem hasznosaknak, sőt elkerülhetetlenül szükségeseknek. Fontos volt, hogy kiszemelt vagy azután kiszemelendő gyűjtőink megfelelő gyakorlatra tegyenek szert ebben a különleges munkakörben is. Bár számos kiválóan képzett és nagy gyakorlatú népnyelvi gyűjtővel rendelkezünk, nyelvatlasz-szerű gyűjtést előzőleg egyikük sem végzett, meg kellett tehát ismerkednünk ennek a feladatnak különleges követelményeivel, és személyes tapasztalatok útján, meg ezt követőleg közös megbeszélésekkel kialakítani a követendő eljárásmódot. Amikor ugyanis rákerül a sor a tulajdonoképeni nyelvatlasz-gyűjtésre, tétovázásnak, módszerváltoztatásnak, újrakezdésnek helye már nem lehet. A próbagyűjtések a gyűjtőknek - saját jelentésük szerint - valóban igen sok értékes tapasztalatot hoztak, nagyszámú, elméleti szempontból is kifogástalan gyakorlati fogásra vezették rá őket, mindegyikük kialakította egyéniségének és a változó körülményeknek legjobban megfelelő eljárásmódját.