Óperencián innen - Óperencián túl [antikvár]

KXXXX AZ ARANYHORCSOG Mama fogta a kezemet, úgy mentünk lefelé a lépcsőn. Mama mindig fogja a kezemet útközben. Iskolába menet, vagy ha bárhova sietünk, még húz is. Ilyenkor kicsit ráhagyatkozom, s ő kétpercenként rám szól: - Dani, ne húzasd magad! - És továbbra is húz. De a lépcsőn lefelé nem tud húzni. Ki is szabadítottam a kezemet, mert az aranyhörcsög megmozdult. Ereztem, ahogy útnak indul a derekam körül, A kisingen keresztül is csiklandoztak az apró karmai, Magdiék magasan laknak, a hatodikon. Hosszan keringőztünk hát a lépcsőn lefelé. Puhán rátettem a kezemet kívülről az aranyhörcsögre, hogy legalább ő hagyjon fel a csiklandós keringőzéssel. Mármint a derekam körül. Egy helyben maradt, de döfködte a tenyeremet az orrával. n e X