Szatmári szólások és közmondások [antikvár]

A néprajzi és nyelvjárási kutatások értékes hányadát jelentik azok a kéziratos munkák, amelyek archívumokban várják a fölfedezést, a tudomány számára való közzététel lehetőségét vagy a majdan elkészülő nagy szintézisekbe való beépítést. Különösen sok hasznos gyűjtést tartalmaz a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára, melynek bibliográfiai földolgozása elkezdődött az utóbbi időben Porrai Ibolya áldózatos munkája nyomán. Ezeken kívül akad néhány igen értékes kézirat az MTA Nyelvtudományi Intézetében is. Ezek közül került elő Bura László eddig elveszettnek hitt és most közzétételre kerülő munkája, hatalmas szólás- és közmondásgyűjteménye. Minthogy ez pályázatra készült, s annak idején a pályadíj a megjelentetésre való jog megszerzését is tartalmazta, a közreadásnak nincs akadálya. A könyv eddigi sorsa igen kalandos volt. Köztudomású ugyanis, hogy O. Nagy Gábor nagy frazeológiai monográfiájában hasznosította Bura László régebbi közléseit, de nem hivatkozott az egyes adatoknál azok lelőhelyeire, elterjedésük földrajzi határaira, nyelvjárási sajátságaira, így Bura László munkája is beleolvadt O. Nagy könyvének kohójában az egységesített adatok tömegébe, elvesztette nyelvjárási sajátosságait, néprajzi értékeit.Ezt hivatott pótolni most ez a kiadvány, s ezért látszott hasznosnak, sőt szükségesnek a teljes munka egységes keretben való megjelentetése. Valószínűnek látszik, hogy ennek a kiadványnak az alapja nem ugyanaz a kézirat, amit O. Nagy Gábor fölhasznált. Ennek a jóval bővebb és teljesebb gyűjteménynek a keletkezéséről, gyűjtésének, összeállításának a módszereiről alapos részletességgel tájékoztat az alábbi bevezetés, s ahhoz hozzátenni nincs mit. Kötelességem azonban fölhívni a figyelmet azokra az értékeire, amelyeket a szerző szerénységből elhallgatott, s amelyek a kutatás előterébe helyezik ezt a jelentős gyűjteményt.