Szlavóniai (kórógyi) szótár I-III. [antikvár]

ELŐSZÓ Szlavóniában, közelebbről Kórógyon először 1948. májusában jártam, A Növi Sad-i Pedagógiai Főiskola magyar szakos hallgatóit vezettem oda 10 napos tanulmányi kirándulásra. A cél: a szlavóniai szigetmagyarság életének, nyelvének megismerése volt. 1951-ben már egyedül két teljes hétig élveztem a kórógyiak, szentlászlaiak és egy rövid tartózkodás idején a harasztiak vendégszeretetét. Már ekkor sikerült sok és érdekes nyelvi, néprajzi anyagot gyűjtenem, amiből néhány töredék meg is jelent a HÍD című folyóiratban. A gyűjtést ki kellett egészítenem, ellenőriznem kellett. Ez a munka 1951 óta állandóan folyt vagy a téli szemeszter! szünetekben, vagy nyáron, sőt két kitűnő adatközlőm — Szőlöskei Gajnok Erzsike és Gajnok Juliska — többször töltött nálam is egy-egy hónapot. Ezt az időt már'^tudatosan szógyűjtésre fordítottuk, a szlavóniai (kórógyi) szótár anyagának összegyűjtésére. A 12 magnetofonszalagon őrzött különféle személyekkel folytatott beszélgetések, mesék, adomák, elbeszélések stb. szintén sok adatot szolgáltattak. Kórógyon még az előbb említetteken kívül a Losa, Fa^ó és Bence család nevét kell okvetlen megemlítenem fáradhatatlan segítségükért. Szentlászlón a szótár anyagának zömét Kántor Mári néninek, Bece Évának, Varga Sándornak és családjának köszönhetem, de rajtuk kívül még legalább ötven adatszolgáltatóm volt ebben a faluban is. Harasztiban is mindenki szívesen fogadott, beszélgetett velem, felelt kérdéseimre, a legtöbb segítség azonban a Kürtös családtól jött. I^tfaluban általában mindenki segített. Kiszállásaim költségeit több intézmény fedezte : az azóta már megszűnt Magyar Kultúregyesület, a Matica srpska, a Vajdasági Múzeum, a Novi Sad-i Egyetem Bölcsészeti Kara. Ez alkalommal is fogadják érte hálás köszönetem. A nyelvi anyag lokalizálása A feldolgozott négy magyar község (Kórógy, Szei^lászló, Haraszti, Kétfalu) a Horvát Szocialista Köztársaságban, Szlavóniában, Eszék A