Tamás István kézdiszentléleki kéziratos gyűjteménye [antikvár]

Ezt a népköltészeti gyűjteményt Tamás István állította össze még a 20. század közepén. A gyűjtő 1917-ben született egy kézdiszentléleki földműves családban. Gyerekkori betegsége miatt a család elhatározta, hogy a jóeszű gyereket tovább fogja taníttatni. Az elemi iskola első négy osztályát szülőfalujában végezte, majd különböző állomások után tanítóképzőbe került, melynek negyedik évében Kolozsváron tanult. A "kincses" városban ismerkedett meg Domokos Pál Péterrel, aki népköltészeti gyűjtésre biztatta. Ez, és a közben - 1942-ben - megjelent Balázs Márton kötet (Adatok Háromszék vármegye néprajzához) határozták meg későbbi gyűjtői szemléletét. A második világháború és a hadifogság után először orosz nyelvet tanított Madéfalván, majd, miután megtagadta a kommunista pártba való belépést, és kidobták a tanügyből, hazatért szülőfalujába, ahol az iskola adminisztratív titkára lett. Ekkor kezdte el tudatos folklór és tárgyi néprajzi gyűjtőmunkáját. Miután ebből az állásából is menesztették, banktisztviselőként, jóval nyugodtabb körülmények között folytathatta munkáját. Élete végét betegnyugdíjasként töltötte, 1980-ban hunyt el. Folklórgyűjtését két füzetbe másolta, amelyeket testvére, Tamás Balázs őrzött meg, és bocsátott a rendelkezésünkre. Tamás Balázs halála után Tamás Olivér gondoskodott a kézirat sorsáról, annak szerkesztéséről, nyomdai előkészítéséről. Tamás István gyűjteményét halála után is nagyon sok pedagógus és diák forgatta, hasznosította. Reméljük, hogy nyomtatott formában hozzájárul a kézdiszentléleki magyar népköltészet élő értékeinek a tudatosításához.