Zeusz és bandája [antikvár]

Előszó:Egyszer csak dühbe gurultam. De úgy istenesen! Ott álltam az Olümposzon, és először csak a szemem szórt villámokat, aztán már a kezemből is záporozott az istennyila, és üvöltöztem. Ilyen vihart még nem látott a földkerekség! Recsegett-ropogott a világ minden szeglete. Igazi isteni tűzijátékot rendeztem.Hogy miért gurult el a gyógyszerem, ahogy ti mondanátok? Mert ti, emberek az agyamra mentek. Vagy háromezer éve azt képzelitek, mindent tudtok rólunk. Az egész egy Homérosz nevű alakkal kezdődött az ókori Görögországban. Azóta meg mindenki azt hiszi, hogy írhat rólunk féligazságokat, ferdítéseket vagy egyszerű kitalációkat. És ti, kis barátaim, még el is hiszitek a sok marhaságot!De most ennek egyszer s mindenkorra vége. Nincs több összevissza firkálás - MOST Ml BESZÉLÜNK!Megbíztam Hermészt, hogy keresse fel legnagyobb isteneinket és hőseinket, és meséltesse el velük a történetüket. Hogy végre megtudjátok rólunk az IGAZSÁGOT Mégpedig ELSŐ KÉZBŐL. Hermész ide cikázott meg oda, aztán hamarosan landolt az Olümposzon, jó néhány kalanddal a tarsolyában. Én pedig megkoronáztam az egészet a saját történetemmel. Pofás kis könyv született belőle, amiben végre, végre, végre nem olvasható semmi más, csakis az igazság, a színtiszta, teljes igazság, az isteni és hamisítatlan igazság.Jaj annak az embernek, akinek megfordul a fejében, hogy ezt kétségbe vonja! Az olümposzi palotámban van még pár villámnyaláb, amit elhajigálhatok, és mesterlövész vagyok, erre mérget vehettek!