„Hol sírjaink domborulnak...” [antikvár]

Ez a könyv nem az elmúlás, a temetők komor hangulatának megidézésére vállalkozik - hanem becses örökséget kínál. Hogyha a ránk váró-leselkedő küzdelmek során néhányunkban felülkerekedne is a kishitűség vagy a csüggedés, szellemi gyógyírként erőt meríthessünk elődeink szellemi hagyatékából, üzeneteiből. Hogy követendő iránytűnk lehessen kitartásuk és állhatatosságuk, bölcs türelmük éppúgy, mint fáklyaként fellobbanó igazságérzetük és minden tragédián felülemelkedni tudó emberi nagyságuk. Így, zarándokként illő tisztelettel felkeresve végső nyughelyüket, hitünkben megerősítve folytathassuk tovább utunkat. S vallhassuk: "megfogyva bár, de törve nem - hála Mindannyiuknak! - él nemzet e hazán."