Izsáki emléklapok [antikvár]

Kiadás éve: [2002]. Előszó: A jó előszó kíváncsivá teszi az olvasót. Kedvet ébreszt arra, hogy kézbe vegyük, felüssük, lapozgatni kezdjük a könyvet, s aztán mindenről elfelejtkezve belemerüljünk olvasásába. Szeretném, ha a város történetéről szóló kiadvány odakerülne minden könyvespolcra, melynek tulajdonosa átérzi a hovatartozás, a tájhoz kötődés erős, valóban elidegeníthetetlen érzését. Amit nyugodtan nevezhetünk hazaszeretetnek, ebben az esetben pedig lokálpatriotizmusnak. Ez az érzés közösséget teremtő erőként köt össze mindannyiunkat ebben a Duna-Tisza határolta és ölelte megyében. Ezért érzem: közünk van mindahhoz, ami itt egykor történt. A könyv írója Izsákon született és itt is járt iskolába, s tudjuk: a gyermekkor kötődései egész életünkre meghatározó élményeink. Amit ez a helytörténeti munka elénk tár nem egyéb, mint a tájhoz és az emberekhez való tartozás kifejeződése, minden, amit a kutatások nyomán az ember szűkebb hazájáról tudhat. A szülőföldről, melynek történelmét legendákban, mondákban őrizték és adták tovább névtelen elődeink, s amelyről az első írásos emlék 1055-ből való. Évezredek, évszázadok emlékeit idézi a könyv, templomokét és iskolákét, élőkét és holtakét. Petőfi és Táncsics nyomában szegődik, megismertet Izsák jeles családjával, díszpolgáraival. Az egykori mezőváros - amely ma újra városi rangot kapott - jobbra törekvő polgárainak egyre szebb otthona, ritka természeti adottságai, igényes szőlő és bortermelése, nemes hagyományai egyaránt vonzzák és marasztalják az embert. Ez a könyv arról az útról szól, amely idáig vezetett. Emlékkönyv, amelyet nemcsak fellapozni, olvasni érdemes, hanem folytatni is. A ránk köszöntő új évszázadban is lesz létjogosultsága minden - a köz javát szolgáló - cselekedetnek, mint Izsák város emlékkönyve megírásának és kiadásának, melyet a megjelentetés támogatójaként is szeretettel ajánlok az olvasók figyelmébe.