Kalotaszeg [antikvár]

A gerinc sarkai kicsit kopottak.
"Erdély furcsa zuga Európának" - írta 1937-ben Kós Károly. Ma inkább szomorú, megfélemlített - falvaiban, templomaiban, temetőiben: történelmében ugyan halálra ítélt, de élni akaró nép és föld, amelynek jövője van. Ennek a különös, sajátos, nyomorúságában is rabul ejtő földajzi tájnak egy kisebb egysége Kalotaszeg: eza Vlegyásza (Bihari-havasok) alatt elterülő, a Körös és Kalota vizei által közrefogott, háromszög alakú földdarab, negyvenegy, többségében magyaroklakta falujával, templomaival, temetőivel. A honfoglalás óta fogyó-gyarapodó magyar népessége már Árpád-házi királyaink alatt kőtemplomot épített Magyarvalkón, Bánffyhunyadon, Türén, Magyargyerőmonostoron, Bácson, Fenesen, Kalotaszentkirályon, Bikalon és Egeresen. A 15-16. században a gótika kései hajtásaként emelte a falvak népe a négy fiatornyos isteni hajlékokat.