Komáromi mesterségek [antikvár]

Még századunk, a "civilizáció százada" elején elkezdődött az ősi mesterségek fölöslegessé válásának és fokozatos megszűnésének folyamata. Az ifjabb nemzedék csak hallomásból ismeri a szűrposztót készítő csapókat, a bőrcserző vargákat vagy a kádárokat és tímárokat. Figyelő korunk azonban mind nagyobb érdeklődéssel követi nyomon elődeink életmódját, szokásait, melynek eredményeképpen egyre több néprajzi, helytörténeti tanulmány, népköltési gyűjtés jelenik meg. Könyvünk cselekményének színhelye, Komárom nemcsak erődítményrendszeréről, hanem századokon át virágzó kézművesiparáról is híres volt messze földön. Kecskés László, aki maga is "szekeres gazda, vízimolnár és kézműves ősök kései utóda", összegyűjtötte és rendszerezte az idős mesteremberek emlékezetében még ma is elevenen élő emlékeket. Gazdag néprajztörténeti monográfiát írt; feltérképezte a komáromi aranymosók, vízimolnárok, csizmadiák, halászok, ötvösök, asztalosok, hajóácsok és szekeres gazdák céhének kialakulását és működését, s ezzel számtalan adatot őrzött meg életükről az utókor számára. A könyvet korabeli metszetek, fényképek és illusztrációk gazdagítják.