Szarvasokká vált fiúk [antikvár]

A kötéstáblák kissé kopottasak.
Nincs egyetlen olyan nép sem a földön, legyen a társadalmi fejlődés alacsonyabb vagy magasabb fokán, amelyik ne búcsúztatná az óesztendőt és ne köszöntené az újesztendőt. Minél távolabb tekintünk vissza múltba, vagy minél primitívebb nép körében vizsgálódunk, annál zajosabb, az egész közösséget megmozgató újévi szokásokra lelünk. Az évkezdő ünnepeknek a zajkeltés általános velejárójuk volt, elűzendő az ártalmas, gonosz szellemeket, s biztosítandó ezáltal a következő esztendőre mind az embereknek, mind az anyagi javaknak zavartalan, bőséges gyarapodását: a jólétet és a boldogságot. Napjainkban az egykori zajkeltésnek új magyarázatokkal indokolt kései, szelíd formájaként éjfélkor nemcsak a házról házra járó gyermekek kolompolását, ostorpattogtatását halljuk, hanem a harangok is megszólalnak, sőt – egész modern változatként – az autók hosszas tülköléssel köszöntik az újévet.