Szumírok, szittyák, ősturánok [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
A mai kor az idegizgató olvasmányokhoz, színdarabokhoz, filmekhez szokott hozzá. Ez a kötetkénk, ha regényalakba öltöztettük volna, bizonyára idegfeszítőbb lenne a legizgalmasabb kalandor-regénynél is. Hiszen az újra életre keltett, majd tízezer éves múlt idők olyan új világába tárja elénk, amellyel semmiféle idegenfajta élete és semmiféle rafináltan kieszelt mese nem versenyezhet. És mégis ez a kötet eltér az eddigiektől. Turáni könyvsorozatom a turáni igazságokat nyújtja. Ennek pedig legősibb fundamentuma az, amit most vagyok elmondandó. Így kötelességem az összes bizonyító tényeket és körülményeket a legnagyobb becsületességgel felemlegetni. Ezért tán az eddigieknél valamivel nehezebb olvasmány lesz ez a könyvem. Kérem olvasóimat, hogy szenteljenek valamivel nagyobb figyelmet és türelmet e kötetkének, hiszen mindaz, amit itt elmondok, nemzetünk és fajtánk olyan ősi nemeslevele, amelynek elvitatására hiába állottak sorompóba a más nemzetek legkiválóbb koponyái. A harcnak az lett a vége, hogy nem az övék, de a miénk ez a kincs, a miénk az a dicsőség, hogy a mai kultúrember kialakulhatott s a miénk annak a sok ezer esztendőnek eltemetett története, amely megelőzte a mai szereplő világúr népek, illetve népfaj, alig pár évezredes uralmát. Csak ezek tudása teszi megérthetővé a turáni lélek nagyságát és mélységét.