A Duna Evangéliuma [antikvár]

BEVEZETŐ JlCag^ar CPromélfieusz oag^ szorongó ?ispoígár e V e 2 e t íf E Z A STABILITÁS ILLÚZIÓJÁT és a közelgő, minden halandóra ki-^ terjedő anyagi jólét ábrándját (keletben kommuni^ussal, ma liberalizmussal) kínálgató modern világ, valójában a létért való alattomos küzdelem helye. A mohó, fokozódó birtoklási és élvezeti vágy miatt, az egész világ ellenségekkel van tele. A csalók és a becsapottak (ma-g^ar) világában mindenki retteg. A kifosztó és a kifosztott egyaránt. Akiben még dolgozik a becsület s az életösztön, az kétségbeesetten kutatja a megújulás lehetőségét a gazdaság, a tudomány, a politika, a gyógyászat stb. tapasztalati módszereivel. Ám a béke, az ezer éve óhajtott harmónia, s derű magunkból, csak saját megtagadott bensőnkből fakadhat. A megtagadott, elfeledett lélek, ő a mi változatlan, szeretet természetű középpontunk, sőt forrását, eredetét tekintve maga az isteni szeretet. Az anyagi testbe börtönzött emberi lény stratégiailag legfontosabb szerve az elme. Ezt tudják az isteni mesterek és a világ démonikus urai, politikai, gazdasági szemfényvesztői egyaránt. Ádáz küzdelem folyik tehát az emberi elmék, vagyis az emberi tudat birtoklásáért. Mert nem az elme van a világban, hanem a világ van az elmében. Minden emberi lény eredendően egy autonóm tudati világ. Ám most magyar milliók — és szerte a világon százmilliók — élnek egyazon aljas lélektagadó káprázat, vörösből rózsaszínbe fakuló fátyla alatt. Ebből következik, hogy a sikeres illúziókeltő az emberi elmék ura, vagyis az WÉ