Temető-könyv [antikvár]

MEGJEGYZENDŐK. E részben a temetésre vonatkozó ismeretek és szabályok közül néhányat emelek ki. 1. A temetés szentelmény. E vonatkozásban tehát olyan cselekmény, amellyel az Egyház könyörgésével lelki hatásokat kíván elérni, (cf. can. 1144.) 2. A lelki hatás (effectus spirituális), amit az Egyház a temetéssel el kíván érni, háromféle. Éspedig : a) Az elhunyt lelkének enyhülést törekszik kieszközölni Istennél, testének pedig megadja a végső tiszteletet (a szerzőknél: refrigerium ef honor). A lelki enyhülés alatt értjük, hogy az Egyház imájával elhárítani, vagy csökkenteni igyekszik azt az akadályt, amely a kegyelem állapotában elhalt lelket az örök boldogságtól még elválasztja. Ez az elhárító akadály: a még föntálló bocsánatos bűnök és ideiglenes elégtételek (tisztítótűz). A végső tiszteletadás motívumai pedig a következők: a test tiszteletreméltó, mert a kegyelem által megszentelt léleknek hajléka és eszköze volt; a test közvetítette a szentségek hatásait; végül a test részese lesz a föltámadás dicsőségének. b) A lelki hatás második célja: a hátramaradott élőknek vigasztalása és lelki épülése (solatium et aedificatio vivorum). Ez a cél pasztorális szempontból igen fontos. Ezt a vigasztalást és lelki épülést vannak hivatva szolgálni a szertartáson kívül főkép a temetési imák és énekek. c) A harmadik lelki hatás: kifejezése annak, hogy az elhunyt az Egyház tagja és továbbra is az marad. A küzdő Egyházból átkerült a diadalmas, vagy a szenvedő Egyházba; (signum ecclesiasticae unionis.)