A határozószók, névutók és igekötők rendszere a Müncheni Kódexben [antikvár]

Dolgozatom témája a Müncheni Kódex határozószó-, névutó- és igekötőrendszere, e három szófaji kategória összefüggésének, kölcsönviszonyának, a kódex által dokumentált fejlődésének, illetőleg fejlettségi állapotának vizsgálata. Munkám középpontjában a határozószók kategóriája áll. A határozószók kialakulásának vizsgálata során így kerül be dolgozatomba néhány (határozószóvá fejlődés útján álló) ragos névszó, a határozószók továbbfejlődésének vizsgálata során pedig a névutók és igekötők rendszerének elemzése válik szükségessé. A feldolgozás során tehát a határozószók leíró szempontú bemutatásával párhuzamosan a történeti aspektust is igyekszem érvényesíteni, oly módon, hogy az egyes határozószókat belehelyezem a diakrón bizonyítás síkjába, a nyelvtörténet fejlődésébe. Igyekszem rámutatni arra, hogy az adott határozószó a fejlődésnek milyen szakaszán áll, a határozószók ismert fejlődésének melyik fázisát képviseli. Nyilván nem áll valamennyi határozószó ugyanazon a fejlődési fokon, sőt ugyanazon határozószó több fejlődési alakban is szerepel. Éppen ezért vizsgálom a már -„kész" határozó szókon kívül a határozószóvá válás stádiumában levő leendő határozószókat, valamint a határozószók más szófajba (igekötő, névutó - kötőszó, módosítószó) való továbbfejlődését is, hogy a fejlődésbeli állapotot a fent felvázolt módon meg lehessen ragadni.