Bővebb ismertető
A jelentéstan középpontjában az a kérdés áll, hogy mi a jelentés. Ahhoz azonban, hogy erre az egyszerű – és éppen ezért nehéz – kérdésre megkísérelhessük a választ, rögtön olyan megszorításokat kell alkalmaznunk, amelyek egyáltalán lehetővé teszik a problémával való hiteles: valóság ellenőrzött és tárgyszerű, egzakt módon történő foglalkozást. A közvetlen tapasztalat számos olyan esetet tár fel ugyanis, amelyben egy dolog, esemény vagy jelenség felidéz számunkra egy másikat, egy nem közvetlenül jelenlevőt vagy érzékelhetőt valamilyen természeti vagy együttes előforduláson, vagy megegyezésen alapuló kapcsolat révén. Ha füstöt látunk, felidéződik a tűz; a dörej a villámot, a haragos szó az indulatot vetíti elénk; a közlekedési lámpa zöld jelzése utal a szabad áthaladás lehetőségére; és így tovább. Világos azonban, hogy egy bármely nyelven írt könyv mondatai nem érzékletek, hanem betűjegyekben megjelenő, tagolt sorozatok, amelyek a világra vonatkozó információkat közvetítenek, sajátosan nyelvi úton. A jelentés főnév abszolút töve a jel. Ennek tana azonban egy, a nyelvészetnél tágabb tudomány, a szemiotika, amely elkülöníti a jelzések, a jelek típusait (az indiciumot, az ikont és a szimbólumot), a legáltalánosabb jeltan. Ez a kötet szoros, konkrét tanulmány, melynek tárgya a szemantika. Alapkérdésünknek ezért így kell hangoznia: mi a nyelvi jelentés? A szűkebb értelemben felfogott probléma egyszersmind megszabja megközelítésünk természetét is, és kijelöli azt a területet, amelyen vizsgálatunk tárgyát megragadhatjuk. A szemléleti sík megválasztása egyidejűleg az alkalmas módszertan kijelölését is jelenti, mégsem leszűkítve egyetlen (rész) diszciplínára: jelentéstani dilemmákban gyakran ismeretelméleti nehézségek rejlenek, illetőleg megfordítva, a filozófiai problémák nem kis hányada – különösen a XX. században – nyelvi, közelebbről jelentéstani problémaként fogalmazódik meg. A jelentéstan tehát nyelvészeti metodikával dolgozik, de rá van utalva más tudományágak eszköztárára is. Ez a kötet a fentiek figyelembevételével igyekszik áttekintő képet adni választott témájának szélesebb horizontjáról. A teljesség igénye nélkül, mégis úgy, ahogy a tárgykört e század tárja elénk.