A költői nyelvről [antikvár]

Az előzéklapján pecsét található. A fedőlapok sarkai enyhén kopottak.
Fónagy Iván könyve a költői kifejezés nyelvi formáival foglalkozik. A költői nyelvet sajátos tartalomként értelmezi; a versek hangalakját, ritmikus struktúráját, a szavak, szerkezetek sajátos alkalmazását a költői kutatás eszközének tekinti. Ezek az eszközök teszik lehetőv, hogy a költői őszinteség meghaladja a köznapit: a költő e sajátos nyelv révén elmondhatja azt is, amit nem tud, és a "rímes játék" (Kosztolányi) útján felfedezheti azokat a titkos összefüggéseket, amelyeket elfed a megszokás, a közhely. a hazai és nemzetközi szakirodalomban is egyedülálló mű egybefoglalva tárgyalja a költői hangtant, a metafora-kutatást, a szimbólum és allegória-irodalmat, a stílus kérdéseit és a szövegszerkezet-elméletet. A szező szigorúan követi a közérthetőség didaktikai elvét. Minden részterületen gazdag példaanyaggal illusztrálja mondanivalóját, és a példák elemzése olyan magyarázatokat is kínál, amelyek több oldalról világítják meg a jelenségeket, s felkészítik az olvasót a költői szövegek önálló elemzésére. A kötet elsősorban egyetemi és főiskolai hallgatóknak kíván segítséget nyújtani, de sok költőien megfogalmazott vers- és motívumelemzés, a lebilincselő és meggyőző érvelés minden irodalom- és versszerető olvasó érdeklődésére számot tarthat. Fónagy Iván nemzetközi hírű nyelvész, pszichológus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. A hatvanas években a MTA Fonetikai Osztályát vezette. Vendégprofesszorként a Párizsi Egyetemen adott elő, később kutató, majd kutatásvezető volt a francia CNRS kutatóközpontban. Számos elméleti szócikket írt a Világirodalmi Lexikonnak, melynek mint a stilisztikai és retorikai címszavak szerkesztője főmunkatársa volt.