A magyar nyelv titokzatos forrásánál [antikvár]

Egyre szaporodik azoknak a száma, akik a magyarság eredetére és őstörténetére vonatkozó hivatalos nézeteket, tanításokat nem minden részletében tudják elfogadni, mert úgy látják, hogy azok nem a valóság tényeire, hanem csak tudományos köntösbe öltöztetett föltételezésekre épültek. A csaknem teljesen nyelvészeti adatokon nyugvó elméletet sem a régészet, sem az embertan (antropológia), sem a néprajz, sem a zenetörténet eredményei nem igazolják. Jogosan vetődik hát föl a kérdés: kinek van igaza? ... Lehet, hogy a nyelvtudomány adatai és azokból levont következtetések tévesek?... - A könyv szerzőjének véleménye szerint nemcsak lehetséges, hanem a legteljesebb mértékben erről van szó. Az egypólusra épült finnugor származtatásának több súlyos fogyatékossága van, mindenek előtt az, hogy az ősi magyar szókincs döntő hányadát nyelvészeink nem tudták meghatározni, mert a magyar-török rokonság tényét nem fogadták el. Pedig az általuk ismeretlen eredetűnek mondott ősi magyar szavak százai abból a közös forrásból valók, amely a török szavak nagyrészének is a forrása volt. Tehát a finnugoron kívül volt a magyar nyelvnek egy másik jelentős forrása is, amelyet kizárólag a magyar-török nyelvi rokonítással lehet megközelíteni, nyelvtani, nyelvszerkezeti adatokkal bizonyítani. Könyvünben ezeket a fontos bizonyító adatokat adjuk olvasóink kezébe.