Etruszkok és magyarok [antikvár]

A mindmáig szinte államvallássá vált finnugrisztika „délibábos nyelvészkedésnek" tekint minden olyan próbálkozást, mely a magyar őstörténetet más alapokról és összefüggésben vizsgálná, akár a turkológusokra, akár a sumér-szkíta-kazár rokonságot vallókra gondolunk. Márpedig a magyar őstörténet mélyebb megértését az etruszkok gyökereinek feltárása segítheti a legjobban. A laikus is láthatja, akár egyszeri ránézésre is, milyen döbbenetes a hasonlóság a rovásírás és az etruszk írás között. Az is sajátos, hogy a történészek szerint az etruszkok hajósnép volt, miközben művészetükben igen gyakran lóábrázolásokkal találkozunk, míg az itáliai ősnépekre ez egyáltalán nem jellemző. Az etruszkok saját magukat állítólag „mek"-nek nevezték, de ez lehetett „megy" is, a „magyar", „megyer" töve. Az etruszk vallásban nagyon fontos szerepe volt a jóslásnak és az ősök, a halottak tiszteletének, lakóházaik belső kialakítása pedig emlékeztet az ősmagyarok szálláshelyeinek alaprajzához. Ennyi felvetett kérdés talán elegendő ahhoz, hogy időt és teret átszelve megismerjük rokonainkat.