Hangtan [antikvár]

A sarkai kissé megnyomódtak, minimálisan sérültek.
Ez a könyv azok számára készült, akik hivatásuknak választották, hogy a sérült idegrendszerű és fejlődésükben elmaradt gyermekek beszédének kialakításával, a felnőtt beszédfogyatékosok rehabilitációjával kívánnak foglalkozni. A könyv azokat az ismereteket tartalmazza, amelyek az emberi közlés és kifejezés, egyszóval a beszéd jellemzőinek. összetevőinek megértésére szolgálnak. Sarbó Artúr (1867-1943), aki a magyar gyógypedagógia kimagasló alakja volt, az 1906-ban megjelent munkájának előszavában a következőket írta: „Minden természeti tünemény megértéséhez szükséges, hogy lehető alapossággal ismerjük a tünemény létrehozásában szereplő anyag szerkezetét, felépítési módját. Ennek ismerete után tanulmányunk tárgyát az kell hogy képezze, hogy miként változik a minden részletében megismert anyag, hogy a megfelelő természeti tüneményt létrehozza". A beszédnek mint „természeti tüneménynek" alapos ismerete a gyógypedagógiát művelő szakemberek felkészültségének nélkülözhetetlen összetevője. A beszédre vonatkozó ismeretanyag több, egymástól távol eső tudományág eredményeiből alakult ki. A nyelvtudomány eredményein kívül figyelembe kell venni az emberi test működésével foglalkozó tudományokat, az anatómiát és fiziológiát. Sőt a természet- és társadalomtudományok mezsgyéjén megjelent „kommunikációs" tudomány és információelmélet eredményeinek felhasználásával új szintézist is kell teremteni a beszédre vonatkozó ismeretanyagok rendszerezésében. Ezt fejezi ki a tankönyv felépítése. A könyv ugyan a nemesen értelmezett teoretikai megalapozás feladatának kíván megfelelni, de minden erőltetett szempont nélkül magában foglalja annak az igényét is, hogy felhívja az olvasó figyelmét az ismeretek alkalmazásának fontosságára; a teoretikai ismeretek feldolgozásának módja, tartalma legyen iránytű a gyakorlat esetleges útvesztőiben. A beszéd mechanizmusának megértése aligha lehetséges megfelelő szemléltetés és illusztrációk nélkül. Ezért a megszabott keretek között ábrákkal igyekeztünk szemléletessé formálni a tankönyv tartalmát. Az Előszó feltétlenül hiányos volna, ha nem emelnénk ki a feldolgozás gyógypedagógiai vonatkozásait. Az alapozó jellegű ismeretek is csak akkor tölthetik be szerepüket, ha túlmutatnak önmagukon, és a gyógyító pedagógia társadalmi gyakorlatának irányába bontakoznak ki.