A korreferencialitás poliglott megközelítése [antikvár]

Előszó Az Officina Textologica sorozatnak eddig két kötete foglalkozott a korreferencialitás vizsgálatával: a második (Koreferáló elemek - koreferenciarelációk. Magyar nyelvű szövegek elemzése.), valamint a negyedik, amely az előbbi diszkussziókötete (Koreferáló elemek - koreferenciarelációk. Magyar nyelvű szövegek elemzése. 2: Diszkusszió.). A második kötet célját Petőfi S. János — a sorozat és egyben a kötet szerkesztője — a kötet Előszavában így fogalmazta meg: „(1) egyrészt annak bemutatása, hogy különböző szövegtípusokhoz tartozó szövegekben milyen módon (milyen önálló szavak és/vagy toldalékok formájában) történik annak a világdarabnak az elemeire (személyeire, tárgyaira, eseményeire stb.) való utalás, amely az adott szövegben annak alkotója és/vagy befogadója véleménye szerint kifejezésre jut, (2) másrészt annak bemutatása, hogy milyen módon (milyen nyelvi, szövegtani, illetőleg világra vonatkozó ismeretek felhasználásával) fedhetők fel a világdarab ugyanazon elemére, de különféle nyelvi eszközök alkalmazásával 'együtt utaló' (korreferáló) szavak/kifejezések közötti korreferenciarelációk, (3) végül annak vizsgálata, hogy a (ko)referáló elemek és (ko)referenciarelációk milyen módon szemléltethetők a legcélszerűbben." (1998: 10-11) A kötet szerzői mintaelemzést követve vizsgáltak különböző szövegtípusba tartozó szövegeket, így az elemzések eredményei összevethetővé váltak. A negyedik kötet — a második kötet diszkusszióköteteként — a korreferen-cialitás vizsgálatával kapcsolatos átfogóbb kérdéseket jár körül különböző elméleti háttérrel. Jelen kötet a korreferencialitás témaköréhez kontrasztív szemlélettel közelít: célja magyar nyelvű szövegek korreferenciális sajátosságainak összevetése idegen nyelvű szövegek — legfőképp az elemzett magyar nyelvű szövegek francia, angol, német fordításai — korreferenciális jellemzőivel. A tanulmányok szerzőinek szövegválasztása egyben azt is lehetővé teszi, hogy ne csak nyelvi, hanem különböző szövegtípusokra jellemző sajátosságokat is összehasonlíthassunk. Kiss SÁNDOR és skutta franciska Korreferencia-kérdések kontrasztív megvilágításban című tanulmányában^ különbséget téve lexikai és grammatikai korreferencialitás között — a lexikai korreferencialitás egyetlen típusára összpontosít: a névmásokra, illetve a névmási utalást valamilyen módon megvalósító elemekre. Figyelemre méltó az az általánosító észrevétel, valamint kérdésfelvetés, amelyet a szerzők a kontrasztív vizsgálat tanulságaként fogalmaznak meg: „A korreferencia mint egyetemes szövegszerkesztési szükséglet a két