Hogy is mondjuk? [antikvár]

Előszó A csehszlovákiai magyar nyelvművelésnek részben még egyéni kezdeményezéshői fakadó, részben már a CSEMADOK KB nyelvi szakbizottsága biztosította szervezettség eredményeként jelentkező megnyilatkozásai ezek az írások, amelyek kötetünkben az olvasó kezébe kerülnek. Egyikük-másikuk talán nem is ismeretlen, hiszen nagyobb részük megjelent valamelyik újságunkban, folyóiratunkban. Ügy éreztük azonban, hogy kár lenne, ha az elolvasott lapokkal ezek is a hulladékok sorsára jutnának, vagy csupán a levéltárak porosodó gyűjteményeibe kerülnének, mert ha túlnyomórészt alkalmi jellegűek is, jó szolgálatot tehetnek ma is minden olvasónak. Köny-nyebb szívvel bocsátanánk őket közre, ha már csak nyelvhasználati bizonyíték értékük volna: íme, így beszéltünk, így írtunk az elmúlt három évtizedben. Mindnyájan tudjuk azonban, hogy — a nyelvhasználatunkban bekövetkezett észrevehető javulás ellenére is — van még szerepük ezeknek az írásoknak; nemcsak tegnap voltak tanulságosak, hanem ma is azok, és — ne áltassuk magunkat — holnap is azok lesznek. Elsősorban ezért adjuk hát közre őket. Emellett azonban egy másik cél is vezet bennünket: az, hogy a csehszlovákiai magyar nyelvművelésnek hazai szerzőktől származó első termékét az olvasó kezébe adjuk. Sorrendben ugyanis ez már a második olyan könyv, amely nyelvmüvelésünk szolgálatában megjelenik. Az első az öt évig egyetemi vendégtanárként Csehszlovákia-