Variabilitás és nyelvhasználat [antikvár]

Balázs Géza A VÁLTOZÁS ÉS A VÁLTOZAT MINT NYELVSTRATÉGL^I ALAPKÉRDÉS Bevezetés A nyelvművelést sokszor éri az a vád, hogy egyeüen, tudományosan alá nem támasztott vagy alá nem támasztható, önkényesen kiemelt nyelvváltozatot (vagy nyelvi elemet) népszerűsít, (rosszabb esetben) követel meg, mig másokat kirekeszt, megbélyegez. Mindezt a helyes-helytelen tudományosan alá nem támasztható oppozíciójával teszi. Ráadásul nem veszi figyelembe a nyelvi változásokat sem, rendszeresen régi irodalmi példákat idéz. A laikus (nem nyelvész) nyelvhasználók túlnyomó többségében az a tudat él, hogy csak egyetlen, „művelt" nyelvhasználat van, s nem mdnak mit kezdeni a változatokkal. Ilyenkor gyakran a nyelvész segítségét kérik. A nyelvészek egy része igyekszik segíteni (őket nevezik nyelvművelőknek), a másik része azt mondja, hogy nyelvi-nyelvhasználati kérdésekben nem jogosult tanácsot adni a nyelvész, hiszen neki csak az a dolga, hogy a nyelvi jelenséget leíija. Ha ekkor tovább erősködik az anyanyelvhasználó, azt a választ kapja, „minden jó a nyelvben, amit az anyanyelvhasználó annak tart", illetve: „ez nem nyelvészeti, hanem pedagógiai kérdés". Furcsa módon, magukról a nyelvész-nyelvművelökről teijedt el a közvélekedésben, hogy túlzottan liberálisan, állandóan azt mondják, hogy: „ez is jó, az is jó". A gondolkodó anyanyelvhasználó tovább töprenghet: ha minden jó, akkor a nyelvész a Magyar Tudományos Akadémián vagy a televízióban miért nem beszél „akárhogy", s ha „ez pedagógiai kérdés", akkor ki készíti fel a pedagógusokat erre (egyáltalán van-e köze a nyelvészeknek a nyelvtankönyvekhez és a pedagógiához?). A következőkben azt bizonyítom, hogy a magyar nyelvműveléstől régóta nem idegen a nyelvi változás, a sokféle nyelvváltozat elismerése, s inkább csak ügyetlenség, vagy diszfiinkciós (nem célzott) hatás az egyeüen forma kitüntetése vagy más nyelvváltozatok elítélése. A nyelvtanok, szótárak (például az újabb helyesírási szótárak), stilisztikák stb. rejtetten, de olykor már kinyilvánítottan (tervszerűen) is a sokféle nyelvi változatra ügyelnek, azokat népszerűsítik. Végül megfogalmazom azt az alapvető nyelvstratégíai törekvést, amely további tudatos „változatbővítéssel" a nyelvi sokféleséget szolgálja. Tágabb elméleti keret A magyar nyelvművelésnek van rendszerbe szedett alapelvek gyűjteménye, azaz elmélete. Ez több szerző által kidolgozva megtalálható a Nyelvművelő Kézikönyvben (NyKk., Grétsy és Kovalovszky 1980,1985), majd ennek rövidített, de némileg megújított változatában, a Nyelvművelő Kéziszótárban (NyKsz., Grétsy és Kemény 1996), két alapvető monográfiában (Mai magyar nyelvünk, Grétsy 1976, Nyelvfejlődés - nyelvhelyesség, Kovalovszky 1977), a magyar nyelvművelés évtizedeken át meghatározó egyéniségének, Lőrincze Lajosnak több munkájában (például az Emberközpontú nyelvművelés című kötetében, vö. ¦é I