Idegen szavak szótára [antikvár]

BEVEZETES. E munka szükséges voltát bizonnyal nem kell igazolnom. Valamint minden művelt nemzet nyelve, a mienk is telidestele van idegen szókkal, olyanokkal is, melyek jó honi szókkal helyettesíthetők, olyanokkal is, melyekre nincs saját szavunk. Sót ha számokkal tűntetnék ki azt az arányt, melyben a művelt nyelvek szókincsébe idegen elemek tolultak be, azt hiszem, a magyar nyelv arányszáma egyike volna a legnagyobbaknak; értelmiségünk oly sokáig át minden tudományszakban a latin nyelvvel, oly sokáig használta azt még a közéletben is, hogy ezer meg ezer fogalomra a múlt század elejéig még csak nem is kerestek megfelelő magyar kifejezést. Ma már - jórészben hála a sokáig méltatlanul csúfolt nyelvújító mozgalomnak - e latin szavak nagy része nélkül ellehetünk; hanem azért még most is annyi író él velök szükségtelenül is, hogy a mai könyves újságolvasó is egy-kétezer latin szó ismerete nélkül léptennyomon fennakad olvasmányában. E könyv legnagyobb része éppen ezért a forgalomban lévő latin szókat öleli fel: természetesen csak azokat, melyek nem lettek magyarokká, melyeket a mai magyar ember idegeneknek érez. A lurkó, a turpisság, árkus, virtus, református szó pl. latin ugyan, de nyelvünkben már nem idegen-szó, hanem kölcsön-szó, s ezért e könyvben nem kellett helyet találnia. Ugyanez a szempont vezetett bennünket a más nyelvekből átvett idegen-szók dolgában is. A bankó pl. olasz szó, de senki sem érzi idegennek, ép úgy mint a parádét, a lakájt, a svihákot, a bekecset, a kamarát sem fogja senki az idegen - szavak szótárában keresni. De azokra a szavakra nézve is bizonyos korlátokat kelleit szabnunk, melyeknek idegen voltát igenis még mindenki érzi, de a melyek mégis a magyar nyelvkincs részeivé lettek...